Febr. 25.

Reggel Eszti elment a robogóját kiváltani, Lajos dolgozni, én pedig tovább folytattam a teraszon a napozást. Nagyon jó az idő, bent 24 fok van. Mikor Eszti visszajött, felültünk a robogóra és elmentünk vásárolni. Ezúttal jó időben, száraz úton, szkafander nélkül. Milyen gyorsan meg lehet szokni mindent! Most már nem volt annyira izgalmas, mint első alkalommal. Teljesen természetes, az ember felpattan rá, bevásárol, felpakol és hazamegy.

From febr24-25

Lassan a végére érünk az ajándékok beszerzésének, ma is vettünk sok izgalmas dolgot. Többek között kövirózsát, majd megkóstolhatjátok, milyen finom. Vicces volt, hogy az eladó, akitől vettük,még emlékezett Esztire, hogy tőle vett nekem tavaly nyáron kövirózsa-ecetet, amit Péterrel küldött haza. Akkor arról is beszéltek, hogy nekem küldi, és most sikerült beazonosítania, hogy jé, én vagyok az. Azért a visszaszámolás már megkezdődött, a hazakészülődés izgalmai kezdenek meglátszani. Ebéd közben a gombóc állandóan kicsúszott a két pálcika közül, egy alkalommal pedig az egyik pálcikát sikerült szép ívben a terem közepére repíteni. Délután elmentem Esztivel az edzőtermükbe, ahol láttam egy kis ízelítőt abból, amit egy csoport gyakorolt. Aztán Esztivel és Zolival próbálgattam néhány általuk ismert gyakorlatot megcsinálni, azt inkább nem mesélem el, milyen sikerrel. Összehasonlítottunk pár dolgot, hogy van ez náluk, és hogy van a jógában, érdekes volt. Estefelé a hazaúton vettünk egy bódéban édeskrumplit, ami Eszti egyik kedvence, jópofa dolog volt zacskóból, pálcikáról elcsipegetni, meg persze finom is. an ennek egy hangulata.