Azért annyira nem is vagyok rossz helyzetben. A hongkongi osztálytársam ma kezd dolgozni egy kávézóban, átlagos tajvani órabér mellett. Ha ezt összehasnlítom a táncos munkáim órára kiszámolt pénzével (próbákkal együtt), akkor majdnem tízszeres különbség jön ki!

Igaz, nekem nincs mindennap munkám, vagy akárcsak rendszeresnek nevezhető sem.

Viszont szórakoztató, és ez is nagyon fontos. Most hétfőn például valami nagy helyi olajcég buliján dobáltuk az égbe a lábunkat egy jó kis kánkán keretében, és nem meglepő módon sikerünk volt. (A közönség nagyrésze negyvenes-ötvenes férfiakból állt, szóval a siker borítékolható volt, függetlenül a produkció művészi minőségétől) De mi is elégedettek voltunk, nem nagyon volt rontás, pedig akadt olyan rész, amit az utolsó színpadi próbán kellett megváltoztatni, mert a közönség felé való fenékbillegetést túl szemérmetlennek találta a rendezvény szervezője. Ehelyett a lábunkon levő műtetkót villogtattuk, amin természetesen a cég neve volt olvasható.

És ennek az estének köszönhetően most is van egy kis pénzem, be tudom fizetni az internet havidíját, és ennem is lesz mit jópár napig.

Sajnos nem készíthettünk videofelvételt a táncról, de azért itt egy fotó, hogy lássátok, hogy festettünk.

Máris várom a következő ilyen munkát!:)