No, valamiért úgy gondoltam, hogy mi lenne, ha még egy esélyt adnék ennek a kis blognak, mielőtt teljesen áldozatul esik a lustaságomnak, és végleg feledésbe merül. Meg aztán, megint izgalmas dolgok zajlanak körülöttem, gondoltam, mesélek. Nem mintha amúgy unalmas lett volna az élet eddig, de most tényleg komoly változások készülnek. De menjünk sorjában.

Ősz óta új munkám van, ha nem is nagy, hastáncot tanítok, viszont rögtön két nyelven, mert a csoportomban vannak helyiek is meg külföldiek is, úgyhogy a kihívás adott. Nagyon klassz bagázs amúgy, az alapja az a 4-5 ember, akik eredetileg is barátok voltak mielőtt táncolni kezdtek, így az órák hangulata igen családias, rengeteget röhögünk, ami az én pedagógiai elveim szerint elengedhetetlen egy hatékony táncórához.

Közben nagyon igyekszem, hogy végre befejezzem az egytemet idén nyáron. Úgyhogy most szakdolgozatírás van, meg a hozzá tartozó kutatás előkészítése. Emlékszem, micsoda kínszenvedés volt annak idején a szakdolgozatom megírása, pedig az megyerul volt! Gondolhatjátok, ezzel milyen szédületes tempóban haladok... általában ha sikerül nekidurálnom magam, és leülök a gép elé írni, akkor ha tudom is hogy mit akarok írna, akkor nagyjából 1mondat/10perc sebességgel dolgozom, és a végén persze az egészet oda kell adni valakinek, aki kijavítja.... ehh.

De az igazi izgalom az a legújabb projekt, miszerint megpróbálok bejutni valami amerikai egyetem Ph.D. képzésére! Lajossal azon elmélkedtünk ugyanis, hogy neki augusztusban lejár a munkaszerződése, és szeretne visszamenni továbbtanulni, én meg akkor vele mennék. Viszont mindenkitől azt hallom, hogy munkavállalói vízumot baromi nehéz szerezni, úgyhogy a diákvízumra jobb esélyeim lennének, így hát nekiláttunk. Mivel kicsit későn pattant ki az isteni szikra, így sajnos a legtöbb iskola őszi szemeszterre szóló jelentkezési határidejéről már lecsúsztunk, végül egy iskola marad, ami szóba jöhet. Szeretnék az oktatás, különösen a nyelvoktatás területén maradni, ha már eddig is azt csináltam. Így esett, hogy az utóbbi heteket CV-írással, különféle rubrikák kitöltögetésével, valamint főként ajánlólevelek utáni kuncsorgással teltek. Három darabra volt szükségem, hát nagy küzdelem árán, de sikerült. Jellemző módon a legkönnyebb dolgom az amerikai vendégprofesszorral volt, pedig neki aztán se kutyája se macskája nem vagyok, háromszor ha találkoztunk, amíg itt volt. Na ő volt az, aki nekilátott, és megírta az ajánlást saját kezével, sőt átírta miután elolvasta a CV-met! Ehhez képest a volt témavezetőm simán elfelejtette, majd miután az utolsó pillanatban eszébe jutott, akkor mondta, hogy nem ad, mert nem mutattam elég fejlődést az utóbbi időben. Köszi ez kell a diáknak három nappal a küldési határidő előtt. A mostani témavezetőm azt mondta, hogyne, írjam meg, ő meg aláírja... namost az egyetem úgy kéri az ajánlólevelet, hogy lezárt borítékban, vayis én elvileg nem is láthatnám, nemhogy én írjam...sebaj, jól megfényeztem magam, ha már. Az utolsó darabot pedig végül a szakvezetőtől szedtem össze, akihez bekopogtattam, miután napokig nem válaszolt az emilemre. Ő is beleegyezett, aztán küldött nekem egy régi ajánlólevelet, hogy szabjam át magamra...ez mennyire etikus, hogy kiadja nekem valaki másnakaz ajánlólevelét nevekkel, mindennel? Az illető történetesen évfolyamtársam és jó barátom.... Szóval átírtuk azt is, és így végre meglett a három. 

Voltam TOEFL nyelvvizsgán is, szerencsére jól sikerült, bár a beszélős részt nagyon elszúrtam, mert baromira zavart hogy közel ültünk egymáshoz a többi vizsgázóval, és hallottuk egymást. Na mindegy, így is olyan 96%-os eredményt produkáltam, úgyhogy nem panaszkodom. Remélem, ezzel jó benyomást fogok tenni az egyetemre:)

Még hátravan a GRE vizsga, ami komolyabb falat lesz, annyira hogy két körben kell megcsinálni. Ez az a vizsga, amit az amerikai diákoknak is le kell tenniük, ha a felsőoktatás legmagasabb mennyországába kívánnak bebocsátást nyerni. És a szókincs követelmény nekik is kemény, úgyhogy felköthetem.

Nem gondoltam volna, hogy a vizsga első része az lesz, hogy jelentkezni kell rá. Mint kiderült, ez korántsem egyszerű feladat. Már az eltartott egy darabig, hogy kinyomozzam, hogy hogyan kell elkezdenem. Aztán még háromszor leellenőriztem, mert nem hittem a szememnek. Pedig tényleg, ahhoz, hogy itt Tajvanon jelentkezzek a vizsgára, ahhoz fel kell hívnom egy központot Malajziában(!) és szépen telefonon bemondanom minden adatomat, többek között a bankkártyámét is. Kissé kőkorszaki megoldásnak tűnik. És mivel nem tudtam előre, hogy rögtön mondani kéne bankadatokat is, ezért miután végigzongoráztunk minden egyéb adatot, csak akkor derült ki, hogy nem tudom befejezni a jelentkezést, és majd újra kell hívnom őket megint..... nagyszerű.

Na mindegy, legalább a jelentkezési anyagomat elküldtem ma, az megvan. A többi meg majd alakul. Drukkoljatok!:)