Nem tudom, olvassa-e még akárki is, de gondoltam írok egy újabbat, így majdnem másfél év kihagyás után. Nagy változások vannak készülőben (tudom, tudom, ezt írtam a legutolsó bejegyzésben is, aztán jól eltűntem) és gondoltam, lehet hogy érdemes lenne felvennem a blog elejtett és porosodó fonalát.

Szóval röviden összefoglalva ami azóta történt: vicces módon majdnem ugyanott vagyok, mint akkor, próbálom befejezni az egytemet itt, és elkezdeni egy másikat ott. Ami változott: most jóval közelebb vagyok mindkettőhöz.

A szakdolgozatom nagyjából kész, legalábbis tartalmilag beleírtam mindent, amit akartam. Ami hátravan, az az hogy a témavezetőm kegyeskedjen rábólintani (illetve első akadályként csak simán elolvasni), és engedélyezni a szóbeli vizsgámat. Ha azon túlleszek, akkor majd át kell írnom az egészet, ez itt a szokás. Mindegy, a lényeg hogy már majdnem ott vagyok.

Az egyetemi jelentkezésem részben sikeres, kicst Mátyás király ajándékára hajazó ugyan: az Indiana University ugyanis szeretettel vár Ph.D. képzésükre, amennyiben felmutatok egy igazolást arról, hogy rendelkezem elég pénzzel az első év kiadásaira, ez durván nyolc és fél millió forintot jelent. Mivel ennek kb öt százalákával ha rendelkezem, nem valószínű, hogy szeptemberben megkezdem a tanulmányaimat. Nem mellesleg, ez az az egyetem, ahová Lajos is menni fog az ősztől, kapott teljeskörű támogatást az MA képzésére. Valószínűleg én is kaphattam volna, ha mondjuk időben adom be a jelentkezést, és nem három hónappal az ösztöndíj-jelentkezési határidő után. (a diszkrét kopogó hang, amit most hallasz, az a fejem amint ütemesen verem a falba)

A jó hír az, hogy a felvételem két évig érvényes, vagyis nem kell újra játszanom az egész mókát, hanem idén ősszel jelentkezhetek csak a támogatásra, és ha megkapom, akkor jövőre nekivághatok.

De mivel Lajos mindenképpen megy, én meg remélhetőleg hamarosan végzett, szabad ember leszek (ráadásul diákvízum nélkül), igen bátor, avagy más megfogalmazásban eszement tervem van, miszerint megyek vele aztán meglátjuk. Ha nagyon szerencsés vagyok, akkor találok valami munkát, és maradhatok. Ha nem jön össze, akkor is ott lehetek három hónapot Lajossal, aztán visszajövök Ázsiába, most azt gondolom, hogy Kínába mennék dolgozni meg az egyszerűsített kínaimat kicsit felfrissíteni, amíg várok az döntésre az ösztöndíjamról. Elismerem, nem egy mérnöki precizitással kidolgozott terv, de ha valamit tanultam itt Tajvanon az évek alatt, az az hogy mindig jön valami amire álmomban sem gondoltam volna, és teljesen megváltoztatja az irányokat. Éppen ezért nem is próbálok nagyon részletesen tervezni, hiszen ki tudja, mit fogok találni ott a nagy víz túlsó oldalán.

Bizony, sosem gondoltam volna, hogy a Keleti utazásból egyszer csak Nyugati utazás lesz - bár szigorúan véve ez csak még keletebbre levő utazás lesz, hiszen a Csendes-óceánon fogunk átrepülni, keleti irányba. Szóval ez amolyan Kelet-Nyugati utazás lesz vagy mi. 

Megpróbálok kicsit gyakrabban írni, és tudósítani a készülődésről, a reménybeli záróviszgámról, valamint a következő Nagy Utazásról. Stay tuned:)