No igen, tudom, hogy már egy hónapja nem írtam, de ez az egy hónap kicsit sokkoló volt.
Ott kezdeném, ahol a múltkor abbahagytam, az első tanítási nap tájfunszünetté történt változásánál. Nos,  a tájfun nem volt valami nagy szám, legalábbis itt a házak között nem tűnt többnek egy ronda esős napnál. Nekem mégis sikerült emlékezetessé tennem, ugyanis gyanúm szerint az aznapi hajmosás, illetve az utána való felelőtlen vizesfejjelücsörgés okozta, hogy nagyon rondán megfáztam. Ennek köszönhetően a ténylegesen első tanítási napokon fájó torokkal, hőemelkedéssel, valamint igencsak vacak közérzettel jelentem meg, és volt ahonnan igen hamar le is léptem. Nem nevezném ideális kezdésnek a dolgot, még szerencse hogy az új osztálytársak között máris akadt egy potenciális barát, aki időnként emlékeztetett erre-arra, ha valamit elfelejtettem volna, mint mondjuk felvenni az egyik kötelező órát a számítógépes rendszerben...

Az első hétvégén rögtön "haza" is mentem Kaohsiungba, főként mivel az őszközép ünnepe miatt négynaposra sikerült a hétvége. Kellemes gyógyhétvégét töltöttem lent, még a blöki is visszaköltözött hozzánk arra a pár napra, úgyhogy nagyon jól éreztem magam. Mire visszajöttem a következő héten, már egészen jól voltam, leszámítva a köhögést, ami igen lassan múlt el. Az első pár hét még viszonylag lazább volt az egyetemen, amíg összeszedtük a szükséges könyveket, de azóta durvult a buli, mert most már olvasni is kell:)

Az osztályunk, vagy inkább csoport, elég vegyes. Nagyrészt helyiek, a külföldiek között nem meglepő módon a japán és koreai kollégák vannak a legtöbben. Néhány amerikai is van, Európát egy olasz srácon kívül a keleti szekció képviseli, egy lány Szlovéniából, egy fiú Lengyelországból, meg én. És "két szék közt a pad alatt" gyanánt van egy hongkongi ifjonc is, akinek igen sok problémát okoz a státusa, ami nem tajvani, de nem is egyészn külföldi, amolyan "határon túli kínai", és ez erősen megnehezíti az életét. Pl. ösztöndíjra nem pályázhat, mert nem külföldi, viszont a kínai nyelvórákra járnia kell, mert nem tajvani...szóval mindenben jól jár:) Na, ő az akivel eddig a legjobb a viszonyom a brigádban, bár a heti két esti nyelvóra elég jól kezdi összecsiszolni a külföldiek kis csapatát, aminek egyik jele az állandósulni látszó péntek esti sörözés az óra után.
Azért néha elég furán érzem magam, ugyanis akikkel legtöbbet beszélgetek ebből a csapatból, az a lengyel srác (beszélt nyelvek: lengyel, angol, spanyol, német, kínai, legalábbis ezeket tudom), az egyik amerikai fickó (beszélt nyelvek: angol, német, holland, kínai, kantoni meg még mittudomén), valamint a hongkongi kolléga (beszélt nyelvek: kantoni, angol, kínai, német, valamennyi francia, ja és még csak 23 éves), szóval én a magam kis magyar-angol-kínai kombójával egészen kisegér vagyok melletük. (azért halkan hozzáteszem, sörözéskor most már mindannyian szépen mondják, hogy "egészségedre!")

Mozgalmasan telnek a napjaink amúgy is, ha a tanulás nem lenne elég, volt már földrengésünk óra közben (tanterem a tizediken, brrrr), meg még egy tájfun, amit Kaohsiungban éltem át az egyik hétvégén.










Mint azt Zoli képein láthatjátok, ez egy komolyabb tájfun volt.
Amúgy is elég sokmindent csinálunk, nem nagyon szoktam itthon kuksolni és unatkozni. Végre megint mennek a hastáncóráim, ami tök jó, bár elég frusztráló tempót nyom a tanárnénink. Legalább van kihívás, bár abból most épp elég akad az élet egyéb területein is.
Aztán a múlt vasárnap voltunk tüntetni! Volt egy megmozdulás az állatok jogainak védelmében, az első ilyen jellegű rendezvény Tajvanon. Han szólt, én meg csődítettem, úgyhogy Kriszti, mexikói osztálytársa, az én lengyel csoporttársam, Daniel, meg én vonultunk ki a bulira. Mondjuk az én motivációm részben az volt, hogy lehet egy jót kutyázni végre.... Han fotóit itt láthatjátok a dologról:
picasaweb.google.com.tw/ngcmars/20071014

Még ugyanaznap hazafelé jövet összeszedtünk egy kismacskát, kb. hat hetes vadállatot, akit Han a szárnyai alá vett, és haza is vitt magával Kaohsiungba. Én lettem a keresztanyja szegénynek, és mert úgy gondoltam, hogy Tajvanon vicces dolog magyar nevet adni neki, ezért Korminak hívjuk, bár Hannak még vannak nehézségei a kiejtéssel:)























Han fotóit a fenevad itt töltött napjairól itt nézhetitek meg:
picasaweb.google.com.tw/ngcmars/20071014Kormi

Jártunk állatkertben is, ami nagyon szép, csak állat nincs benne túl sok (persze nem csoda, hiszen minket is simán kiengedtek), meg voltun táncikálni is, szóval tényleg mozgalmas a fővárosi élet. Meg drága. Mondjuk az ösztöndíjam végre megérkezett, de azért még nem tudom, mennyire fogok kijönni belőle.

A héten az első beadandó dolgozatom is elkészült, nem kis nehézségek árán, ugyanis a számítógépem ezt az alkalmat választotta egy kis viccelődésre, és időnként "elfelejtett" elmenteni ezt-azt. Ennek eredményképpen néha kissé liluló fejjel írtam be másodszor is néhány bekezdést, de végül összejött a dolog. Kíváncsi vagyok, milyen lesz az értékelése.

Hát, nagyjából ennyi az épp aktuális helyzetjelentés, továbbra is nagyon remélem, hogy ezentúl kicsit sűrűbben fogok tudni írogatni, de inkább nem ígérek semmit.
Mindenkinek kellemes és csendes 23-át!:) Nekem óráim lesznek aznap, viszont hétvégén megyünk a kirendeltségi összejövetelre, ami jó buli szokott lenni. Majd jön a beszámoló!