Márc.1.

A mai nap már a hazafelé készülődés jegyében telt. Még egyszer visszamentünk a nagy piacra, beszerezni a még hátralevő néhány ajándékot. Most metróztam utoljára, ideje vlt megörökíteni, az önálló jegyvásárlási tudományomat. A műveleti sorrendet a képeken láthatjátok.

From febr28

Azon kívül sorra vettem még hátralevő függőségeimet, és Esztivel végig ettük-ittuk a napot. Volt zöldséges gombóc, mocsi, kivis-marakujás turmix. Mikor hazaértünk, nekiláttam a nagy attrakciónak, hogyan is lehet mindent begyömöszölni a kofferba. Kipakoltam az ágyra mindent, és szemmel láthatóan nem stimmelt a térfogat. Problémás volt a súly is, lemértük, csak a sütik kitesznek jónéhány kilót. Meg vannak még egyéb cuccok is, amik külön-külön is elég súlyosak, meg ugye a törékeny dolgok. Azért csak addig sakkozgattunk, amíg mindennek akadt helye. Jó pufi lett a csomag. Mire ezen a nehéz műveleten túlestünk, Lajos is hazaérkezett, és tartottunk egy kellemes kis búcsúestét. A csomagolás problémájának nehézségét jól jellemzi, hogy mikor Lajos meglátta az ágyra kipakolt, kisebb majálisra elegendő holmit, csendben megkérdezte, akarom-e hogy elugorjon venni még egy bőröndöt. Már sötét volt, Eszti szép mécseseket gyújtott a teraszon, kibontottunk egy üveg finom bort, természetesen ettünk mocsit is, beszélgettünk, nevetgéltünk, gyújtottunk óriási csillagszórókat, megadtuk a módját a búcsúzásnak.

From marc2