Febr. 24.

Továbbra is dúl a nyár, a reggelt napozással kezdtem a teraszon. Ebből az alkalomból aztán kiderült, hogy itt valami nagyon fura dolog működik, amiről Eszti már mesélt. Karomra-lábamra nézve elborzadtam, két hét alatt sikerült akkora téli bundát növeszteni, ami otthon három hónap fáradságos munkájával is nehezen jön össze.Következett a gyalulás. Lányok, figyelem! Ez egy nagyon jó hely, de csak végleges szőrtelenítés után ajánlatos idemerészkedni. Bizony, itt valahogy gyorsabban változik jetivé az ember lánya, lehet, hogy az ember fia is, de őket kevésbé zavarja. Van aki szerint az ételek, meg fűszerek miatt van, mások a páradús levegőre tippelnek. Akármi is legyen az oka, működik.

Újra nyakunkba vettük a várost, ezúttal különösen élvezetes volt február 24-én ujjatlanban és mezítlábas papucsban sétálgatni. Most egy olyan helyen ebédeltünk, ahol különösen feltűnő volt a tisztaság, ami egyébként itt mindenhol természetes. Az étteremben minden fekete és fehér volt, fényes felületek, sok tükör. Elég nagyszámű személyzet van, és amint valaki feláll az asztaltól, többen is odapattannak, egyikük az asztalt törülgeti azonnal, másik a széket, és a padlót is fényesre törlik. Teszik mindezt hófehér, frotírtörölközőnek látszó ronggyal. A kiszolgálás annyira előzékeny, hogy sikerült előadnom a bunkó vidéki kislányt. Támla nélküli, kocka alakú székek vannak betolva az asztal alá. Mikor bementünk, rögtön mutattak nekünk helyet, egy hosszú asztalnál, egymással szemben. Még mielőtt bármit tehettem volna, a lány kikapta az asztal alól a széket és félrehúzta. Nem értettem, hogy mit akar, elég hülyén nézhettem rá, mert elkezdett mutogatni az asztal felé. Mi a fenét akar ez? - gondoltam, aztán lehajoltam, és bekukucskáltam az asztal alá, vajon mit kellene ott csinálnom. De persze nem volt ott semmi. Kis darabig eltartott ez a némajáték, mire rájöttem, hogy azt mutogatja, ugyan álljak már oda az asztalhoz, ő meg majd a fenekem alá tolja a széket. Hát, ekkora kényeztetéshez nem vagyok szokva. Finomakat ettünk, utána meg még bementünk egy cukiba, hogy megfejeljük a dolgot egy finom sütivel, és az elmaradhatatlan treával. Már nagyon sokféle teát ittam itt, egyik finomabb, mint a másik. Ezúttal a jujubatea következett. Erről kép is készült, úgy néz ki, mint a kissé összement, sűrű barnás kakaó, és úszkálnak rajta a narancssárga gyümölcsszemek.

From febr24-25

Nagyon finom, ilyet viszek is haza, majd lesz módotok kipróbálni. Miután befejeztük a dorbézolást, visszamentünk egy már meglátogatott piacra, és megpróbáltunk megkeresni egy boltot, ahol a múltkor nagyon szép szoknyát láttam. Mivel este programunk volt, úgy éreztem, ezt most muszáj megvenni, hogy majd ezt vehessem fel. Sikerült is a boltot megtalálni, benne a szoknyát is, és talán mondanom sem kell, hogy mellé még ez meg az beesett a szatyorba. Hazahoztuk a zsákmányt, és következett az újabb napirendi pont, elmentem Esztivel megnézni, hogy hogyan tanít hastáncot. De nem ám akármilyen csoportnak! Van itt sok érdekes látnivaló, amiért érdemes ilyen messzire elrepülni. Egy öttagú fiú tánckarnak készített egy koreográfiát, és igyekezett harmóniába hozni a mozgásukat. Az öt fiúból az egyik Zoli volt, a többiek kínaiak, különböző korosztályból.

Ez a fura csapat a daoyines edzéstársakból áll, ugyanis az évi egyszeri találkozóra készülünk, mivel a főnökünk azt gondolta, milyen mókás is lenne a gyakorlatok bemutatóinak hosszú sorát kicsit felondi valami extrával. Tudja, hogy én táncolok, szokott is vele viccelődni, hát most kiosztotta nekem, hogy csináljunk egy számot. A produkció művészi színvonalára nem mernék garanciákat vállalni, de hogy szórakoztató lesz, az már elég valószínű.

Nagyon aranyosak voltak, amint láthatóan nagy lelkesedéssel és igyekezettel próbálták minél jobban csinálni. Nekem nagyon tetszett ahogy Eszti tanította őket, ezen a nagyon szép kínai nyelven, és a végére egész szépen összeállt a műsor. És ezzel még mindig nem volt vége a napnak.

Este Lajosnak volt fellépése a zenekarával, egy eléggé menő bárban. Még szerencse, hgy Tajvanon vagyunk, ahol aztán bárhogyan lehet öltözködni, mert természetesen mégsem az erre az alkalomra vett szoknyát vettem fel, hanem egy régi otthonit, "elegáns" vászoncipővel. Családias hangulatú hely, az odajárók nagyrésze ismeri egymást. Mint általában mindenhol, ahol Esztivel megfordulok, nagyon kedvesek az emberek, lelkesen örvendeznek, hogy itt a Kedves Mama. Lehet, hogy itt ennek hagyománya van, másképp vannak a szülőkkel talán. Itt is többen körülcsodáltak, a kiszolgálásnál különleges figyelemben volt részünk és megkóstolhattam egy helyi specialitást, valami kifejezetten tajvani gyümölcsből készült koktélt. Már mondanom sem kell, hogy ez is finom volt, mint itt minden. Lajos nagyon aranyosan zenél, nagyon átéli, amit csinál. Sajnos a zenének ehhez az ágához nem értek (bezzeg a többihez, hehehe), de sokkal jobban tetszett, mint a múltkori helyen hallott műsor.Késő estig tartott az előadás, jó volt a zene. És most gondoljatok akármit a kulturális színvonalamról, azért nekem az esőben csövezős program jobban bejött. 

From febr24-25