Febr. 13.

Brrrrrrr! Egyre hidegebb van! A légkondin világító hőmérő már csak 13 fokot mutat. Hát így fázni otthon is tudtam. Éjjel a paplanon kívül még egy jó meleg polárba is be kellett tekernem magam. Ráadásul zuhog az eső, időnként úgy kopog a terasz tetején, mintha Flatley és csapata ropná az ír táncot a fejünk felett. Természetesen én nyárra készültem, ami kevés ruhát hoztam, az csupa ujjatlan vékony volt. Még szerencse, hogy szükségből bekerült néhány vastag pulcsi is, aminek a funkciója a pálinkásüvegek megvédése volt a hosszú úton. Aminek most igazán hasznát venném, az az otthon maradt esőkabát, és a GUMICSIZMA!!!!!! Majd veszünk itt másikat, szépet, virágosat vagy párducmintásat, de csakis rózsaszínt, és küldünk belőle haza is!

Így aztán a mai szerelésem a tegnapi motoros nadrág és kabát, és Eszti hegymászóbakancsa. Gondolhatjátok, hogy festettem amikor elindultunk szerencsejeleket meg reggelit vásárolni, kutyástul. De ahogy körülnéztem az utcán, megnyugodtam, hogy nem keltek feltűnést, itt aztán mindenféle cuccban mászkálnak az emberek. A leggyakoribb öltözet: esőkabát, felgyűrt gatyaszár, és mezítlábas gumipapucs, a robogón. Egész hamar meg lehet szokni, hogy a szűk utcákon gyalogosok, robogók, autók, nagy sűrűségben kerülgetik egymást. És hogy mi mindent visznek a robogókon! Kutyát, nagy csomagokat, létrát, festékesvödröket, sokszor hatalmasra feltornyozva. A másik gyakori kombináció a papa-mama-gyerekek, négyfős család egy robogón, na az még érdekes látvány! Áztunk, fáztunk és vásároltunk. Egy kis boltban, meg előtte az utcán rengeteg újévi szerencsehozó felirat díszelgett, nem volt könnyű választani közülük. De azért csak sikerült. Aztán egy másik boltban vettünk nagyon-nagyon-nagyon finom sütit. Itt ezerféle sütemény van, kicsit átmenetek a péksütemény és a cukrászsütemény között, leírni nem lehet, hogy milyen, gyertek és kóstoljátok meg! Majd meglátjuk, kitart-e a lelkesedés, ha eljutunk a büdös tofuhoz (tényleg ez a neve!) meg az egyéb hasonló nyalánkságokhoz. Disznóvér-sütit, valaki?

 

From Második adag, holdújév, folyópart, ilyesmi

Erre a napra ennyi elég volt a csavargásból, itthon ettünk, mindent magamra vettem, és készültem megfagyni. Esztinek van egy csodálatos melegítős tapasza, (olyat viszek haza, ha el nem felejtem) ragasztottunk egyet a derekamra, előbb csak ott melegített, aztán már szinte égetett, és lassan az egész testemben szétáradt a meleg. Remek fűtés! Még mindig elég álmos voltam, úgyhogy aludtam néhány órát. Amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy most már teljesen helyreállt az egyensúly. Az alvás és a tapasz megtette a magáét. Már nem fáztam, és újra tele voltam energiával. Nekiláttunk rendbeszedni a lakást, mert este vendégek jöttek, Esztiék barátaival együtt ünnepeltük a holdújévet. Volt finom vacsi, és kinyitottuk Apóca ajándékát, a rózsabarack pálinkát.

From Holdújévi mulatság

Eszegettünk-iszogattunk, jól éreztük magunkat, és ebből a kutya is kivette a részét, önkiszolgáló üzemmódban, farkcsóválással felborította az asztalon elérhető távolságban levő sört, és ami a földre folyt, azt villámgyorsan felnyalogatta. Számomra az est fénypontja az volt, hogy végre találkoztam Willel, Eszti régi jóbarátjával, aki ki tudja miért, számomra is különlegesen kedves ember. Most sajnáltam csak igazán, hogy csak makogni tudok angolul. Azért így is öröm volt a találkozás. Ahogy közeledett az éjfél, kimentünk a teraszra petárdázni. A fiúk nagyokat durrgotattak, különböző technikákkal kísérleteztek, különböző eredményekkel. Egyik ilyen eredményről videó is készült. Itt egészen más hangok vannak tűzijáték címén mint otthon, van olyan is, ami óriási géppuskasorozathoz hasonlít. Mire eljött az éjfél, az idő is kicsit kellemesebb lett, pár fokkal melegebb, és nem fújt a szél. Aztán megint olyasmi történt, amit régebben nem hittem volna, petárdát lövöldöztem a tetőteraszról. (otthon ki nem állhatom a petárdázást) Én is most gyújtottam meg életem első petárdáit, pedig már itt vagyok egy ideje, biztosan a társaság teszi. Kezdek ráérezni, hogyan működik ez a kisgömböc. Még csak harmadik napja vagyok itt, de már sok olyasmit csináltam, amit régebben el sem tudtam volna képzelni magamról, itt meg teljesen természetes, és nagyon jóóóóóóóó!

Hát így kezdődik a Tigris éve.  Boldog újévet mindenkinek!

Febr. 14.

A tigris meghozta a nyarat! Ma reggelre megint húsz fok fölött volt a hőmérséklet, és hétágra sütött a nap. Végre megint laza cuccban, elsétáltunk a kutyussal a folyópartra. Rengeteg ember van mindenhol az utcán, sétálgatnak, ünnepelnek. Sajnos a fényképezőgép nem elég, kamera kellene a fejemre, ami folyamatosan vesz mindent, mert bárhova nézek, mindenhol ezer izgalmas látnivaló van. Furcsák a nagyon szűk utcák, ahol mégis baj nélkül közlekednek emberek és robogók. Fura, hogy minden ablak be van rácsozva, legtöbb ház úgy néz ki, mint otthon a lepusztult, elhagyott gyárépületek. De közben mégis minden televan sűrűn sok.sok zöld növénnyel, ami nagyon szép. Van növény az utcákon, erkélyeken, tetőteraszokon. A folyópart kicsit a Városligetre emlékeztetett, a vízen sok pingvines és hattyús elejű vizibicikli, amiben családok pedáloznak. Útközben vettünk ismét számomra újdonság valami finomságot, és eperturmixot! Ami az orrunk előtt készült. A képen láthatjátok amint a jó meleg napsütésben a hűvös eperturmixot iszogatom a folyóparton.

From Második adag, holdújév, folyópart, ilyesmi

Ez is nagyon szép hely, folyó, hegyek, és erre néző házak, az erkélyeken és tetőkön tele-tele zölddel. Van egy jópofa játék is, egy bizonyos területen a kövezetben lyukak, amikből kiszámíthatatlan rendszerben időnként szökőkútszerűen víz tör fel. Az egy szökőkút. A gyerekek rajta szaladgálnak, időnként felnőttek is rámerézkednek, tiszta lutri, megússzák szárazon, vagy nem. (ha még melegebb lesz, kipróbálom.) Egy házsorral beljebb szűk kis utca, mindkét oldalán tele kipakolós boltokkal, legtöbb kajás. Itt mindenféle finomságokat árulnak, ezt elmesélni nem lehet, mindet végig kellene fényképezni(kóstolni). Egyik helyen finom édességet vettünk. Háromfélét hoztunk, egyet már megkóstoltam, a külső része kicsit gumicukorra emlékeztető állagú,(eredete ismeretlen) a közepe pedig mák ízére emlékeztető szezámos krémmel van töltve. Nagyon finom!!! Hazaérkezés után még kicsit napoztam a teraszon, amíg elkészült az ebéd (a fenébe, már megint lazac!) mire megebédeltünk, ismét beköszöntött az ősz, beborult, és feltámadt a szél. Itt kissé sűrűn váltakoznak az évszakok. És sűrűn váltakoznak az érzések is. A repülőn félúton egy rövid időre megbántam, hogy egyáltalán elindultam, érkezés után (és miután Esztiéket kitúrtam a helyükről) úgy gondoltam, talán elég lett volna két hét, tegnap már úgy éreztem, mégis jó ötlet volt a három, ma meg már nem vagyok biztos benne, hogy nem jövök-e el mégiscsak ilyen messze máskor is. Te jó ég! És ez még csak a negyedik nap! Mi jöhet még?

From Második adag, holdújév, folyópart, ilyesmi