No, megint szépen elmaradtam az írással, pedig van mit, úgyhogy most össze kell szednem magam, ha nem akarok kihagyni semmi fontosat.

Kezdjük talán a legégetőbb kérdés megoldásával: IGEN, megkaptuk az ösztöndíjat, az állfelkopás azonnali veszélye tehát megszűnt. Hurrá!

A dolgozataim viszont még nincsenek készen, december tíz a határidő, csipkednem kell magamat.

Aztán volt egy nagyon jó kis buli is, az évi rendes összejövetel a magyar kirendeltség irodájában - idén megdöbbentően sokan voltunk, egy csomó emberrel nem is beszéltem, és nagyon sok új arc volt. Alapvetően jó, hogy ennyien vagyunk, csak azt sajnálom, hogy ebből nem ismerek mindenkit.

Zoli jó képeket csinált a nagy eszem-iszomról (a gombapörkölt az én munkám volt)

From 2008.10.25 Magyar Talalkozo

Elvittem Willt is, ha már ilyen nagy rajongója a magyar nyelvnek, és főleg a kajának, nagyon jól érezte magát, azóta is emlegeti a rakott krumpliban a kolbászt, valamint a négy-öt különböző pálinkát, amit végigkóstoltunk. Mondom, jó buli volt, még táncra is penderültünk kicsit.

Visszajött a letört farkú gekkóm, s most gőzerővel növeszti vissza a farkát, a biztonság kedvéért rögtön kettőt is. Az elején nem nagyon hittem a szememnek, de tényleg: két farka van, és mind a kettő napról-napra növekszik. Vajon mit jelent az álmoskönyvek szerint, ha kétfarkú gekkó lakik a házamban?

És még egy érdekes dolog: felhívott a volt hastánc-tanárom pár hete, hogy lenne-ekedvem folytatni a tanulást, illetve hogy bekapcsolódnék-e a fellépőcsoportjukba. Kicsit meglepődtem, mert emlékeim szerint az első, és eddigi egyetlen fellépésem velük annyira gyenge szereplés volt részemről, hogy meg voltam győződve róla, az utolsó is volt egyben. Hát tévedtem, valamiért Kiki bizalmat szavazott nekem, lehet, hogy csak nagyon tetszik neki, hogy külföldi is van a csapatában. Igaz, ő nem az a típus, aki hasraesik a nagyorrúaktól, a férje is amerikai, szóval megszokta a dolgot. Lényeg, hogy elkezdtem járni a próbákra, és a múlt szombaton már sor is került az első fellépésre. Szerencsére nem komoly, egy táncos kolléga esküvője volt a helyszín, fizetés nélkül, szóval kellemesen stresszmentes, ideális terep egy első bevetéshez. Még nem láttam a videót, de érzésre azt hiszem, egészen tűrhető volt a dolog. Itt egy kép, amit készülődés közben csináltunk:

És hiába kacarásztam előtte, így tényleg nem feltűnő, hogy félmázsás műszempillák vannak rámragasztva, pedig mikor feltették rám, percekig röhögcséltem magamon a tükör előtt. Külön felhívnám a figyelmet a balszélső kollégára, ő Dustin, táncsoportunk egyetlen hímnemű tagja, és azt kell mondanom, nagyon is jól táncol. Ráadásul a fellépősminkemet is ő csinálta....:)))

És ha már képek, akkor még egy vidám fotó: Ez tegnap este készült a Blues bash-en, szóval nagyon friss. Sajnos nem tudtam igazán bulizni tegnap, mert a múlt heti megfázásom még kicsit érezteti a hatását, és nem akartam megkockáztatni, hogy előről kezdjem, így csak óvatos duhaj voltam. A kép is békés vacsorázás közben örökít meg, TC csinálta, kedvenc Muddy Basin Ramblers csapatom oszlopos tagja, aki amúgy elég komolyan fotóz és filmez. Én azt hittem, hogy a mellettem levő székben pihenő hangszereket fotózza, ahogy az erős fehér fényben csillognak, csak később tolta az orrom alá a kamerát, hogy megmutassa, engem is belekomponált a csendéletbe. Művészfotó-alanyok lettünk hát, én és a hamburger:)

 TC fotóit amúgy is érdemes megnézegetni, nagyon hangulatos képet adnak például Taipei életéről is. Itt a címe:

www.flickr.com/photos/poagao/

Még egy darabig én vagyok a nyitólapon, de gondolom, ez csak addig tart majd, amíg újabb képek nem kerülnek fel, ami alighanem hamarosan bekövetkezik.

 No, hát dióhéjban ennyit az elmúlt hetekről, aztán most már kicsit talán normalizálódik a helyzet, és fogok gyakrabban jelentkezni. Addig is jó képnézegetést!:)