Több, mint egy hete vagyok itt újra, lassan kezdem megint felvenni a ritmust. Legalábbis mintha újra megtalálnám az itteni hangulatokat, amiktől olyan jellegzetes a taipei létezésem. Például a tájfun is, igen. Tegnap igen nagy ramazuri volt odakint, kicsit aggódtam is, mert a "kertem" vízszintje aggasztóan emelkedett az özönvíz jellegű eső hatására, a két kicsi lefolyó meg  nem bírta tartani a tempót. Szerencsére magas a küszöböm, így még volt 4-5 centi mielőtt a víz menthetetlenül elönti a lakást, aztán végül alábbhagyott az eső, így megmenekültem. 

From ujra itt

Persze pont a legnagyobb szélben döntöttem úgy, hogy kaját pedig venni kell, és kimasíroztam az ítéletidőbe. Az esernyőm az első sarokig bírta, de amint elhagytam a viszonylag szélvédettebb részt, egyetlen rántással kifordult, és egy merevítője el is tört, lecsó. Szerencsére még használható volt, igaz hasznos már kevésbé, majdnem ugyanúgy bőrig áztam, mintha nem is vittem volna ernyőt. Ellenben jelentősen megnehezítette a szél elleni haladást, egy szélesebb zebra közepén egyszerűen elakadtam, mert olyan erősen fújt, hogy nem bírtam továbbmenni. Nagy nehezen learaszoltam az útról, de olyan volt, mintha betontömböket tolnék magam előtt, mindenesetre vicces látvány lehettem. A pékségben az eladólány minden teketória nélkül a kezembe nyomott egy papírtörlőt, szóval jól nézhettem ki.

Este már mondták is a tévében, hogy hétfőn nincs munka, nincs iskola. Aztán vicces módon a tájfun még este szétesett, éjjel csendes eső volt csak, és ma is egyszerűen őszies szutyok van, egész nap esik, de ez nem tájfun. Taipei kapott egy ajándék szabadnapot. Azért ahogy a híreket nézem, elég durva volt a móka mindenütt, autókat dobált, buszokat borogatott a szél, országszerte több, mint hatszáz villanyoszlop dőlt ki, földcsuszamlások, áradások, van minden, ami ilyenkor szokott.

Egy másik, nagyon fontos itteni dolog, a zene. Szombat este végre elmentem az első koncertre amióta őjra itt vagyok. Zoli is velem tartott, aminek nagyon örültem. Kedvenc blues-zenekarom a BoPoMoFo játszott, szerény közönségnek, de nagy lelkesedéssel, főként, hogy a Money Shot Horns nevű funky banda teljes fúvósszekciója is "beugrott" egy kis közös zajongásra. A hallgatóság létszáma így nem sokkal haladta meg a zenekarét, viszont volt helyünk táncolni. Sikerünk volt:)

From ujra itt

És hogy az otthonérzetem teljes legyen, visszajött a gekkó is, igaz, szegénykének valami baleset érhette a farkát, de ettől függetlenül a szokásos méltóságteljes módján ignorálta lelkes fotózásomat, még a vakuvillanásoktól sem hagyta zavartatni magát. Örülök neki, hogy újra itt van!

From ujra itt