A Tananyagok és tanítási módszerek nevű órán a számos egyéb feladat között négyfős csoportokra oszolva kell különböző tanítási technikákat bemutatni a többieknek. A felosztásnál a tanárnő szétrámolta a külföldieket, így az én három csoporttársam is mind "benszülött". Mivel eléggé kínálja magát a lehetőség, hogy a csoportban levő külföldi anyanyelve legyen a tanítási demonstráció "célnyelve", így az elmúlt hónapokban volt alkalmunk bepillantást nyerni a japán, koreai, és a thai nyelv világába, igaz, egyetlen mukkra sem emlékszem belőlük, bár valójában nem is ez volt a cél. Hát ma én is letettem a két fillért.
Mivel valami egyszerűt kellett csinálni, azt találtuk ki, hogy számokat tanítok, úgyhogy ma abban a ritka élményben lehetett részem, hogy harminc-negyven más anyanyelvű ember szavalta nekem kórusban hogy "eeeegy, keeeettő, háááárom...." ...egész jól csinálták!
(Naná, ilyen szigorú tanerő mellett...)
Persze a bőrömből nem bújhatok ki, az egy dolog hogy ezt most ilyen virgoncan mesélgetem nektek, de azért ma reggel szorgos látogatója voltam bizonyos helységeknek, és minden bajom volt az izgalomtól. Az egy dolog, hogy kínaiul kell beszélnem egy nagy rakat, nagyrész anyanyelvű embernek, de még egy sört sem guríthatok le lámpaláz-enyhítőnek...! Szóval a bevált módszert nem alkalmazhattam, maradt az ujjtördelés. Azért a rutin segített, abban a pillanatban amikor "színpadra" léptem, elmúlt az idegesség, csak a feladat maradt, meg erős koncentrálás, hogy papírba nézés nélkül is érthetően mondjam el, mit kéne csinálniuk . A csoporttársaim teljesítménye is elismerésre méltó, a demonstráció második felében ugyanis egy "haladó" csoport óráját mutattuk be, amihez bizony nem kevés magyar szöveget magoltak be, és gyakoroltak egészen folyékonyra. A siker nem is maradt el, óra után még a liftben is hallottam egy két vidám "jó napot!" rikkantást. Első csoportos tanítási tapasztalatnak nem is rossz....
Update: Egyik kedves osztálytársunknal annyira megtetszett a produkciónk, hogy óra közben előkapta a fotógépét, és megörökítette az utókornak, sőt el is küldte nekünk. Szóval így néztünk ki akcióban.
Más téma:
Eredetileg egy teljes bejegyzést szántam a múlt hétvégi duhajkodás megörökítésére, de azt hiszem, a fotók mellé nem igazán kell kommentár....
Csak a tényszerűség kevéért: A tajvani magyar kirendeltség október 23-a alkalmából (immár hagyományosan) megrendezett összejövetelén jártunk, összegyűlt a Tajvanon élő magyarok nagyrésze, a srácok is feljöttek Délről. A szervezés nagyszerű volt, aki a himnusz alatt nem hatódott meg, az a hazai ételeket meglátva érzékenyült el. Én azt hittem, engem az ilyesmi nem érint, de azért a gombapörkölt nokedlivel és tejföllel, hát, mi tagadás, szíven ütött. A somlóinál már a könnyeinkkel küszködtünk a gyönyörűségtől (biztosan ezért is ittunk annyi jó bort meg pálinkát, hogy meghatottságunkat palástoljuk), utána meg a degeszre zabált gyomrunkat fogdosva nyögdécseltünk. De azért ettünk tovább....hagytuk volna ki a mákos tésztát?
Nekünk volt még egy bulink aznapra, a hongkongi osztálytársam, és lassacskán barátom , Kenny születésnapi partija (most lett 23, segítséééég...!!), ahová végül nyolcan állítottunk be, erősen megemelve az addigra már összegyűlt társaság hangulatát (valamint zaj- és alkoholszintjét). A kocsmából, ahol a találkozó, tortaevés, és a többiek számára a bemelegítő ivás zajlott, később átmentünk egy közeli klubba táncolni. Érdekes módon a rövid séta alatt elpárolgott a társaság ázsiai része, holott addig ők voltak többségben. Sebaj, mi azért hősiesen buliztunk hajnalig. Engem valószínűleg a nagymennyiségű kaja óvott meg a berúgástól, olyannyira, hogy mikor három óra körül hazaindultunk, tisztább volt a fejem, mint máskor egy sör után, pedig az este folyamán sokmindent megkóstoltam (azt hiszem a hazai barackpálinka nyert).
Nagyjából ennyi a sztori, a többit rakjátok össze ti a képekből!:)
Az ünnepelt, kétes társaságban
(Tudjátok, klikk a képre....)
