Szombaton koradélután Zou bácsitól hazajövet végig arról ábrándoztam, milyen isteni is lesz majd zuhanyozni és hajat mosni végre. Amióta beköszöntött (berobbant) a nyári forróság, a maga 34-36 fokos napközbeni melegével, meg a meg-sem-merem-nézni páratartalmával, azóta bizony naponta többször is jólesik beállni a víz alá. Igaz, mire a törülközéssel végeznék, már újra izzadok. Szóval hazaértünk, én lelkesen ledobáltam az átizzadt cuccot, beálltam a csap alá, kinyitottam és - szörcs.
S a többi néma csend.
Víz sehol.
Amióta ideköltöztünk, a hegyre vezető egy szem úton gyakorlatilag folyamatosan folyik a munka, alighanem a vízcsövet teszik a föld -az út- alá, ami eddig csak úgy az út mellett hevert. Ez már magában is kellemes, felássák, nem lehet elmenni mellette, várakozás a jó időben, illetve amióta a házhoz közel értek, azóta némi zaj is, ráadásul a munka végeztével minősithetetlen módon aszfaltozzák vissza az utat, szegény öreg robogóm borzasztóan csörömpöl a hepehupákon. Aztán most még ez is, valahol alighanem eltört a cső.
A környéken jópár ház járt így, mindenki örült. Én pár óra reménykedés után feladtam, és követtem Zoli példáját, aki már korábban lement az egyetemi kollégiumba zuhanyozni. Én is összepakoltam a holmimat, és lerobogtam. Isteni volt a melegvíz.
Ma szerda van, a csap azóta is csak szörcsög, ami igen aggasztó, mert láthatóan a környéken már majdnem mindenkinél van víz.
A rendes szomszédaink, akik kisteherautóval szállították a húszliteres kannákat, nekünk is hoznak párat időnként, így van mosogatásra, mosdásra, stb. Zoli gyakorlati érzékének köszönhetően ezek be is épültek a lakásfelszerelésbe, ez itt pl. a mosogató:
És hogy ne lavórban pancsoljunk, a fürdéshez is van remek megoldás:
Mégsem panaszkodhatunk vízhiányra, a bölcs természet (avagy a sors fintora) más módon pótolta, ami hiányzik....ugyanis beázott a szobám, nem kicsit. Sőt, a múltidő is indokolatlan, a szobám ázik. Zolié is egy kicsit, de az enyém egész komolyan. Nagy esők után eddig is volt egy-két csöpp, de most durván nekilátott a dolog, legalább hat-hét helyen ázik a plafonom, többek között a neonlámpám sarkáról is potyognak a cseppek. A szobám tegnap este egészen mókásan festett:
Amit itt láttok, még messze nem az összes vödör és lavór amit felhasználtam, csak nem fért rá egy képre mind... még egy lábost is be kellett fognom:)
Szóval mókás. A házinénink is a szívéhez kapott amikor meglátta a maxi szobaszökőkutat, és ígérte, hogy tesz valamit. Én azért már nagyon díjaznám, ha a víz végre onnan jönne, ahonnan én szeretném, nem pedig a fejem felől....
