A beszélgetős óránkon a minap a babonákról, hiedelmekről volt szó. Errefelé bőven akad belőlük, vannak amik a mi szokásainktól sem állnak messze, mint pl. hogy kést, ollót nem adunk ajándékba, és persze van, ami nekünk kissé furcsa lehet, mint mondjuk az, hogy ananászt sem adunk ajándékba (az ananász neve tajvaniul ugyanúgy hangzik, mint az „elválni, elszakadni” kifejezés). Ahogy nálunk a 13, itt a négyes szám a mumus, mégpedig azért, mert a mandarin kiejtése hasonló a „halál” szóhoz. Kórházakban például nincs is negyedik emelet, lakóházakban is általábban olcsóbb az a szint, és ha étterembe foglalunk asztalt, az még véletlenül sem négy, hanem „három plusz egy” ember részére tesszük.

.

           A taoizmus szellemekben, istenekben gazdag világnézete is jócskán hatott a mostani hiedelmekre is, sokan mondták nekem, hogy ilyen hosszú hajat nem lehet ám akármikor vágatni, mert ennek már „lelke van”, és figyelni kell, mely napok megfelelőek. Az igazi babonás kínai amúgy sem lehet meg a kalendárium nélkül, ami gyakorlatilag a régi holdnaptár, minden napra kiszámolva, hogy mely tevékenységekhez szerencsés az adott nap, és mi az ami inkább kerülendő. És bár kevesen vannak, akik tényleg mindent a hajvágástól a vásárlásig leellenőriznek, mégis a költözések, boltnyitások, esküvők és egyéb fontos események időzítésénél szinte mindenki figyelembe veszi a naptárt. Dolgoznak „jósok” is, éjszakai piacokon, forgalmasabb helyeken gyakran látni őket. Valójában nem a jövendőt mondják meg, hanem különböző módszerekkel a jelenlegi állapotot térképezik fel, és létező problémák okára derítenek fényt. A leggyakoribb módszerek az arc és a kéz vizsgálata, de van aki a név írásjegyeit elemzi, és van aki a mutatóujj porcait tapogatja végig. Az egyik tanárunk mesélte, hogy ő fiatalkorában nagyon beteges volt, és nem tudtak rájönni, mi az oka, míg egy nap elvitték a névelemzőhöz, aki megállapította, hogy a nevének az írásjegyei nem illenek össze a születési idejével, és javasolta, hogy változtassa meg. Közösen kerestek megfelelő írásjegyeket, és azóta boldogan és egészségesen él az új nevével. Ilyen is van.

 

    Imádják a szellemtörténeteket is, egy ilyen adott nekem is ihletet a mai irkáláshoz. A tankönyvünkben volt egy sztori, ami hosszas eszmecserét váltott ki közöttünk, mivel többen nem értettük, mi ebben olyan ijesztő. Akárhogy is, a dolog nem mentes némi tanulságtól.

Volt egyszer egy taxisofőr, aki késő éjjel indult haza kisvárosi otthonába a közeli nagyvárosból. Az út mellett egyszer csak megpillantott egy nőt, aki talpig hófehérbe öltözve állt ott, majd leintette a taxit. A taxi megállt, a nő beszállt, majd kiderült, úticélja éppen az a kisváros, ahol a sofőr is lakott. Elindultak hát, a sofőr beszélgetést kezdeményezett hogy enyhítse az út egyhangúságát, ám a titokzatos nő nem felelt neki, így hát némán hajtottak tovább. Mikor megérkeztek a város határához, a környéken még alig volt egy-két ház, a nő megállíttatta a taxit, pénzt nyomott a sofőr kezébe és kiszállt a kocsiból. A sofőr eltette a pénzt, majd indulás előtt még hátrapillantott, de a fehér ruhás nő már sehol nem volt látható, mintha csak hirtelen köddé vált volna. A sofőr hátán jeges borzongás futott végig, amikor rájött, hogy aznap éjjel bizony egy szellem volt az utasa, és gyorsan a gázra lépett, hogy mielőbb távol kerüljön ettől a rémisztő jelenségtől.  

.

     Nos, ez kérem egy ijesztő történet. Nekem ugyan nem rohangál tőle a borsó a hátamon, viszont emlékezetes marad az, amit a tanárnénink fűzött kiegészítésül a történethez:

„Én úgy hallottam, hogy ez egy igaz történet! Pár éve valóban megtörtént, hogy egy taxis éjszaka egy fura, hallgatag, fehér ruhás nőt vett fel, majd mikor célhoz értek a nő kiszállt, s a sofőr mikor visszanézett, a fura jelenségnek se híre se hamva nem volt. Állítólag szerencsétlen teremtés ahogy kiszállt, pont beleesett az út melletti vízelvezető árokba, de hiába kiabált, mert a taxi gyorsan továbbhajtott.....”