Febr. 27.

A mai nap különlegessége az volt, hogy ezúttal egyedül töltöttem az egészet. Esztinek is, Lajosnak is dolgoznia kellett, és Will sem ért rá aznap szórakoztatni. Nem örültem a dolognak, úgy tűnt, hogy véget nem érő lesz ez a nap. Kicsit sajnáltam magamat, hogy már alig pár nap van csak hátra ezen a szép helyen, és elpocsékolom arra, hogy itthon kuksolok magamban. Hogy teljen az idő, meg kicsit hasznossá is tegyem magamat, kicsit takarítgattam. Innen kicsit hiányolom azt, hogy "hááát, tajvanon még a porszívózás is teljesen más!!!!" Az idő ma is gyönyörű volt, és lassan kezdett visszatérni az eszem is. Úgyhogy a sok kutyaszőrrel együtt kivágtam a kukába a régi családi örökségként magammal cipelt mártírszerepet, és úgy döntöttem, hogyha már ilyen szép helyen vagyok, akkor jól fogom érezni magam. Úgyhogy nekivágtam a sétának, ezúttal egyedül, de csak óvatosan, a már ismert határokig merészkedve. A legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy vajon sikerül-e megkülönböztetnem a kulcsokat, és vissza tudok-e jönni a lakásba. Úgy gondoltam, a nagy melegben jól esne egy kis gyümölcs. Van itt nem messze egy utca, aminek mindkét oldalán sűrűn sorakoznak a kisbódék, ahol különböző finomságokat sütnek-főznek. Addig nézelődtem, meg szaglásztam a jó illatokat, amíg alaposabban megéheztem. Éhes is vagyok, kaják is vannak, na de mit egyek? Minden bódénál ácsorogtam egy kicsit, nézegettem, hogy hogy készül amit éppen ott árulnak, és inkább kevesebb, mint több sikerrel próbáltam kitalálni, hogy mi miből van.Végül találtam valamit, ami elég jól nézett ki, és elég valószínű volt, hogy nincs benne hús. Egy nagy, kör alakú vaslap forgott körbe, abban volta kis mélyedések, amikbe palacsintatészta-szerű valamit öntöttek, és mikor ezek megsültek, kis karimás kalapokra hasonlítottak. Akkor megtöltötték őket, három tálban volt háromféle töltelék. Egyik eleve kiesett, nem tudtam eldönteni, hogy gombaféle, vagy húsféle van felaprítva. A középső krumplipürére hasonlított, a harmadik pedig valami lilás lekvárnak nézett ki, benne itt-ott pici bogyómaradványokkal. Végülis ezt választottam. Gyanúm szerint vörösbab-krémmel töltött édességról van szó. Én is szeretem. Most már csak a kommunikáció volt hátra a kínai árussal, hogy ebből a valamiből kérek, és hogy mennyit. Azt sikerült kisilabizálni a feliratból, (nem túl nagy művészet, számok és nyilak voltak), hogy három darab mennyibe kerül. Azt kigubcsiztam, és a zsákmánnyal elsétáltam a folyópartra.Szép ez a hely, nagyon megszerettem. Felsétáltam a kedvenc függőhidam közepére, és mivel hétvége volt, most is sokan jártak rajta, hintázott rendesen. Megálltam a közepén, néztem a szép tájat, és eszegettem a nemtudommit. Aztán kicsit még sétálgattam a parton is, lefotóztam egy érdekes, gomba alakú fát, meg magamat, hogy ezúttal se maradjatok képek nélkül.

From febr28

Aztán vettem gyümölcsöt is, amiért eredetileg indultam, errefelé sok olyan van, amit otthon nem ismerünk. Végül egy hosszú pálcára feltűzött, két negyedből álló zöld valamit vettem, kicsit átmenet a körte és az uborka között. Az árus megkérdezte, (mármint a mozdulatokból erre következtettem) hogy megszórja-e valami szürkés színű porral. Fogalmam sem volt, mi az, de rábólintottam, ha már lúd, legyen kövér. Nem bántam meg. Amíg elfogyott, sétálgattam a zsúfolt utcán, már teljesen megszoktam, hogy itt a bódék között szabadon maradt szűk helyen biztonságosan elfér a sok ember, autók, robogók. Már feltűnést sem kelt, ha valamilyen jármű csak néhány centire megy el mellettem. Ez egy kényelmes, biztonságos érzés, de alighanem gyorsan le kell szoknom róla ha hazamegyek, mert ott az ilyesmit nem úsznám meg következmények nélkül. Itt is csak az első figyelmetlen sofőrig tart a biztonságos érzés....utána óvatosabb lesz az ember. Az önálló vásárlás sikerein felbuzdulva még beugrottam egy boltba fogkrémet venni, mert reggel láttam, hogy már csak kevés van. Aztán hazajöttem.A hátralévő időben azzal szórakoztattam magam, hogy végigolvastam, amiket eddig írtunk, te jó ég, de távolinak tűnt az eleje! Este aztán nagy durrogásra futottam ki a teraszra, a folyóparton ünnepi tüzijáték volt, viszonylag közel van, és a nagyrészét látni lehetett a házak felett. Ma van a lampionünnep, ami a holdújév első teliholdja, és persze ez újabb nagyszerű alkalom a tüzijáték-eregetésre. Nagyjából úgy képzeljétek el, mint otthon az augusztus huszadikait.