Febr. 18.

Alapjában véve nagyon jó itt lenni, de azért itt sem minden tökéletes. Ami egész biztosan nem nekem való, az a népsűrűség. Most Zoli lakásában lakunk, pici helyen sokan. Nagyjából a kisszobám méretűszobában vagyunk hárman, amihez tartozik egy előszoba, konyha, az eddig megismertnél még kisebb fürdőszoba, és egy másik szoba, amiben egy tajvani lakótárs lakik. A szomszédok is csak karnyújtásnyira, sokan, és hangosan. Van egy különleges szomszédunk is, éppen a mi szobánk mellett van egy szentély, amiben egy kedves istenke lakik, aki néha igen hangosan bulizik.

From febr17-20, Kaohsiung

Reggelenként valamiféle szertartás lehet, sokáig szól egy kellemesen csilingelő kínai zene, amihez néha durrogós-ropogós tüzijáték is tartozik. Tegnap örültünk, hogy itt végre süt a nap, de reggelre itt is hideg, esős napra ébredtünk. Némi hallgatózás után úgy tűnt, hogy üres a fürdőszoba, ami így is volt, csak éppen újabb meglepi: nincs melegvíz, elfogyott a gáz. Ezek után ki-ki vérmérséklete szerint tett egy bátorságpróbát a hideg vízzel. Nagyon vicces volt, hogy itt Délen, kevéssel a Ráktérítő alatt hajszárítóval melengettük egymást a fagyhalál ellen. Hurrá, nyaralunk!

Miután túléltük a reggel megpróbáltatásait, az eső miatt városnézésre esély sem volt, felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a csodaszép kis teaházat. (a bajok ott kezdődtek, innen hívtak fel Esztiék úgy egy hónapja, hogy milyen szép ez a hely, jöjjek el megnézni. Vigyázni kell, az ember mit kíván, mert gyakran teljesül.) Fent lakunk a hegy tetején, ahonnan hosszú út visz le a városba, gyalog nagyon messze van, főleg, ha még az idő sem szép. Mivel tegnap nem találtunk a városban szabad robogót, igazi tajvaniak módjára hárman pattantunk fel arra az egyre, ami volt. Elöl Lajos, hasán a hátizsákkal, hátán az Esztivel, én meg a sor végén a kakasülőn. Remekül festettünk. Útközben sok vicces látvány is volt, majmok az út mentén, és egy lábát pocsolyában mosogató motoros. Mikor leértünk végre a hegy aljához, sikeresen átküzdve magunkat az ünneplő, és elképesztően figyelmetlen tömegen, megkérdeztem Lajost, látta-e a majmokat az őt szélén. Mondta, hogy nem volt ideje az útszéli majmokat nézegetni, mert az út közepén csámborgókat kellett kerülgetnie. Igazán jó móka ez a robogózás! Végül megérkeztünk a teaházba. Tényleg nagyon gyönyörű hely, még annál is sokkal szebb, mint amit a múltkor a gép kamerájával közvetítettek belőle.

From febr17-20, Kaohsiung

Megtanultam a kínai teakészítés fortélyait, (remek, mikor írsz róla könyvet?) innen nézve meglehetősen barbár dolog nagybögréből filteres teát inni. Népszerű hely, úgyhogy kicsit várni kellett, amíg szabad helyet kaphattunk, előbb egy kisebb kuckóban, majd amikor felszabadult hely, átülhettünk a tatamira, ahol párnán ülve, pici asztalnál teázgattunk tovább. Ez pont az ablak mellett van, ahonnan kilátunk a teaház közepén lévő aranyhalas-kacsás tavacskára. Milyen érdekes, hogy Esztiék pont ennél az asztalnál ülve invitáltak alig egy hónapja, és máris itt ülünk együtt. Egy szomszédos asztalnál két szerzetes üldögélt, egyikük éppen meditált, és  - mai világ – előttük a számítógép. Az emberek itt kellemesen töltik az időt, teázgatnak, kártyáznak, beszélgetnek, a gyerekek etetik a halakat, jó illatok vannak, kellemes zene, és a tea mellé nagyon-nagyon finom csemegéket lehet enni. Pici édességek, de eldönthetetlen, hogy melyik a legjobb, mi is megkóstoltunk jónéhányat. Estefelé elindultunk zenét hallgatni, Lajos egyik barátja játszott egy helyen. Útközben összetalálkoztunk a fiúval, elkísértük haza, amíg összeszedi a családot, aztán közösen beültünk egy helyre vacsorázni. Még szerencse, hogy pár napja már gyakorlatozok a pálcikával való evéssel, mert most mégiscsak született kínaiakkal egy asztalnál kellett elpadni ezt a mutatványt. A kaja természetesen nagyon finom volt, mi az itteni ételek mindig. (ez megint elég erős....egyszer majd kerítek egy olcsó papírdobozos ebédet, aztán meglátjuk, mennyire jön be) A kerek asztal közepén forgó részen sok tálban sokféle finom falat, és mindenki abból csipeget, amiből jólesik. Apró falatok, mindegyik isteni finom, mindegyik más íz, és abbahagyhatatlan. Végül meglátogattunk egy tajvani bárt, ahol a műsor volt, hát, ez a műfaj nem a kedvencem, de legalább láttunk ilyet is. Hazafelé aztán megint hárman száguldottunk a robogón az éjszakában. Ez kevésbé volt élvezetes, mint lefelé, most aztán már igazán nagyon hideg és erős szél fújt szembe. Aztán ennek a napnak is végére értünk.

From febr17-20, Kaohsiung