Én legalábbis fogok.
Nem is akárhogy!

Hétfőn, kisebb bonyodalmak után megvettem a repülőjegyet, úgyhogy ha az égiek is úgy akarják, hamarosan otthon leszek.

Elég felfoghatatlan, így két év után, mivel most már Tajvanra is azt szoktam mondani, hogy otthon, szóval most hazamegyek otthonról....hmm.
Lényeg a lényeg, három hónapot fogok Magyarországon "nyaralni" mielőtt visszatérek a következő szemeszter kezdésére. Hogy a blogommal addig mi lesz, azt nem tudom, lehet, hogy azért irkáli fogok bele. Esetleg átváltok angolra, hogy az itteniek is követni tudják, mi újság velem. Majd még kitalálom.

A repülés ugye nem a kedvenc sportom, úgyhogy a húszórás útért kevésbé vagyok oda, de otthon lenni már nagyon jó lesz.

Folyton egy dal jár az eszemben, egy kanadai dalszerző, Geoff Berner műve, annak is főként az első versszaka, amely a repülésről szól, és brilliáns tömörséggel fogalmazza meg a közlekedés eme fajtájához fűződő fenntartásaimat. Ideteszem eredetiben, mert sajnos képtelen vagyok azonosan frappáns magyar fordítást gyártani belőle. Ha valakinek sikerül, kérem, tegye közkinccsé.

"The Lord will let you fly in an aeroplane,
But only for so many times,
The Lord will let you fly in an aeroplane,
But only for so many times, O Lord, Only for so many times.
Because people without wings, In giant metal things,
Were never really meant to fly,
So every time I fly in an aeroplane, I wonder, is this the last time?
O Lord, I wonder, is this the last time?
And then I just put it out of my mind,
Young people, I drink to put it out of my mind. "

Sajnos a zenéje nincs meg, illetve csak egy saját felvételű mp3 fájlom van, ami nem túl jó minőség, úgyhogy kimaradtok a melódia élvezetéből, ami kár, mert igazán remek dal. Én például gyakran énekelem teli torokból, amikor robogóval közlekedem a városban. Általában sikerem van vele.:)