Zoli osztálya is szervezett egy kis kiruccanást a minap, és ha már épp most tanulták a „teaház” és hasonló szavakat, hát tanulmányi kirándulást tettek egy ilyen műintézményben. Én is velük tartottam, már csak azért is, mert szégyen-gyalázat, de az eddigi ázsiai évek alatt még nem sikerült eljutnom igazi teaházba.

Nos, igazán nem bánom, hogy csatlakoztam a kiránduláshoz, számomra hatalmas élmény volt az egész. Imádom a hagyományos kínai épületeket, a bambuszokat, a teát, az egész hangulatot, és itt mindebből volt bőven. El is határoztam, hogy ha valaki jön meglátogatni, ide biztosan elhozom, meg egyébként is jövök vissza máskor is, mert nagyon jó. Az ilyen helyek miatt szeretek itt lenni, tiszta őrület, hogy eddig nem jártam hasonlóban...főleg, hogy ez a teaház egy üzletlánc része, és Kaohsiungban is van belőle még egy, meg persze jó néhány máshol a szigeten. El is hoztam egy névjegykártyát, megpróbálom bejárni a többit is.

 

Szóval a hely gyönyörű, pontosan olyan, amilyennek azt a kosztümös hongkongi filmeken edződött nyugati elképzelheti, kanyargós folyosók, kis szobácskák, többségük tatamival és ülőpárnákkal, az ablakok az épületek által körülvett tavacskára néznek, amiben a kötelező aranyhalak és kacsák úszkálnak (haleledel is kapható, lehet szórni nekik), van hidacska és kispatak, tóra néző pavilon, kőoroszlánok a kapu előtt, szóval minden, ami kell.

Ez utóbbiakkal érdemes vigyázni.

 Beültünk hát az egyik szobába ami elég nagy volt ahhoz, hogy elférjünk benne tizen, sajnos itt székek voltak, én jobban szerettem volna tatamis szobát, de sebaj, majd legközelebb. A teák nem tűntek túl olcsónak, igaz, elég komoly adagot adnak, aztán lehet forrázgatni-töltögetni, már aki tudja hogyan kell. Én lassan megtanulom, mert már láttam néhányszor. Persze a tea mellé lehet rendelni számtalan étket, a komoly ebédtől kezdve a „teakorcsolya” rágcsálnivalóig. Mi is rendeltünk mindenféle izgalmas dolgot, én például édeskrumpli-golyókat, hiába, megrögzött édeskrumpli-rajongó lettem. De volt ott még sok egyéb nyalánkság is, mint pl. szárított polipcsíkok (jó sós és rágós, ahogy a japán kolléga találóan említette, sör mellé kiváló), sajtos párnácskák, disznóhúsos főtt gombóc, már nem is emlékszem mindenre, de finom volt, az tuti. Közben wulong-teát ittunk, ami mellé nem is árt csipegetni valamit, nekem legalábbis mindig hatalmas étvágyat csinál.

Egy szó mint száz, én nagyon élveztem ezt a kis kirándulást, és nagyon örülök, hogy megismertem ezt a helyet, kár hogy nincs kicsit közelebb.

 

A képek Zoli webes fotóalbumából származnak, amit amúgy is ajánlok megtekinteni, rengeteg kép vant fent éjszakai piacról, az iskoláról, mindenféléről. Az itteni képekre kattintva juthattok az albumhoz, onnantól mindenkinek kellemes bogarászást kívánok!