Ma délelőtt, közelgő öregedésem alkalmából elhatároztam, hogy megajándékozom magam. Biztosan már a szenil első fázisának tudható be, de azt találtam ki, hogy elmegyek fodrászhoz (ez valamivel több mint egy évtizede nem fordult elő velem). Már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy kicsit változtatni kéne a fazonon, de persze nem nagyon, mert azért mégiscsak szeretem hogy ilyen hosszú, de akkor is. Volt valami nagyjábóli elképzelésem, hát nekivágtam, gondoltam fodrász is, tajvani is, biztosan izgalmas lesz.
Végülis az lett. Hatalmas tapasztalatomnak köszönhetően azt hittem, hogy az egész dolgot letudjuk majd kb. egy félóra alatt, gyors mosás, kis nyisz-nyusz itt-ott, és már kész is. Na persze. Csak a mosás tartott vagy húsz percet (és ez nem panasz, mivel ebbe egy igen alapos és kellemes fejbőr-átmasszírozás is beletartozik), és csak utána ugrott nekem a fodrász bácsi az ollócskáival. Mondtam neki, hogy max 10 centit vágjon belőle hátul, meg hogy az arcom mellett szeretnék rövidebb tincseket, amik aztán lépcsőzetesen kapcsolódnak a hosszú részhez, képeket is mutogattam neki, aztán vettem egy nagy levegőt és hagytam hogy legyen ahogy lennie kell.
Persze nem lett olyan amilyet akartam, de ez talán valóban túlzott elvárás is lenne. Az eredmény az én szememmel nézve elég tajvanias, és ez végülis nem is olyan rossz dolog. Kicsit rövidebb lett, mint szerettem volna, és meg is lett ritkítva (aszongya hogy "túl sok" a hajam, és így nehézkesnek tűnik, hát kicsit levegősebbé teszi.......hát azért kicsit fájt a szívem, mikor a húszcentis darabokat láttam hullani.....de eltökéltem, hogy hagyom dolgozni ahogy gondolja), de a hab a tortán mégiscsak a böngyörgetés volt. Mivel az ázsiaiaknak egyenes hajuk van, ezért egyértelmű, hogy a hullámos/göndör a divat, így hát a mester meg sem kérdezett, mielőtt a vágás végeztével újra mosatta a hajam, majd nekiugrott a hajszárítóval meg a körkefével. Miután az én hajam kissé vékonyabb szálú, mint az itteni átlag, így nem is nagyon hagyta magát ilyen módon hullámosítani, úgyhogy jött a hajsütővas, és percek alatt vidám kunkorkákkal rakták tele a fejemet, ez igen szórakoztató volt.
Végül több mint egy órás tevékenykedés után végeztünk, mehettem utamra a friss bongyoraimmal. Persze robogóval mentem, úgyhogy a sisak rögtön adott is az új imidzsnek rendesen. Mondjuk az egy percig nem volt számomra kétséges, hogy a mókás hullámocskák pontosan addig tartanak majd, amíg le nem nyomja őket a sisak, a párna vagy bármi, mert én tutira nem fogom azzal kezdeni a napjaimat, hogy snájdig dugóhózóformákat tekerítek a hajamba, eleve nem is így terveztem. De azért poénnak jó. Az első sokk akkor ért, mikor a robogóra készülve felvettem a kardigánomat, és rutinmozdulattal nyúltam hátra, hogy kihúzzam a hajam, és csak valami satnya kis kacsafarok akadt a kezembe.....brrrr!! Persze a helyzet messze nem ilyen rossz, csak máshoz vagyok szokva...
Egyébként a délutáni órámon nagyjából senki nem vette észre a különbséget, csak a szingapúri lány jegyezte meg, hogy nahát, be van göndörítve. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy sem. Legalább senki nem hördült fel hogy "Uramisten, mit tettek veled???!!" ...ez is valami. Én magam még nem döntöttem el, hogy szeretem-e ezt az új látványt, mindenesetre a fejbőrömnek alighanem jót tesz egy kis "lazítás", határozottan érzem, hogy könnyebb lett a hajam, aztán hátha nem is fog annyira csúnyán hullani ezután.
Hogy valójában milyen is lett, döntsétek el ti magatoknak, ez a kép akkor készült, amikor épp hazaértem a hajásztól, még látszanak a loknik, azóta nagyjából el is múltak. Jó mulatást!
