Lehet, hogy a következő óriáspókot nem fogom lefújni, hanem kitörő örömmel fogadom majd. Aztán levágom, és megeszem. És örülni fogok, hogy kerül valami a tányérra. Esetleg megkínálom vele az oktatási minisztérium illetékeseit is, akik miatt erre a nagyszerű reformkonyhára váltottam.

Lényeg a lényeg, itt vagyunk lassan két hónapja pénz nélkül, közben fizettünk tandíjat, lakbért, közlekedést, miegymást, ösztöndíj meg sehol, tájékoztatás szintén.

Az addig oké, hogy a szeptemberi csúszni szokott, mert megvárják, amíg az újonnan jött diákok is beregisztrálnak, megnézik ki van itt, ki nincs, és aztán küldik a pénzt. Küldték is mindenkinek, csak nekünk nem.

Az a helyzet, hogy van néhány elmaradt dolgozatunk az előző szemeszterekből. Ez önmagában nem lenne nagy kunszt, mert a szakon majdnem mindenkinek van valamilyen lemaradása, csakhogy odafenn a minisztériumban (új kormány-új emberek) kitalálták, hogy márpedig ők addig nem adják ki a pénzt, amíg be nem fejezünk mindent. Kitalálni kitalálták, csak épp nekünk nem szóltak róla. Ha nem kezdjük el verni az asztalt pár hete, akkor még most sem tudnánk róla. Egyébként az ösztöndíj szabályzata nem túl részletekbe menő azzal kapcsolatban, hogy miként is kell számítani a tanulmányi eredményt, és így elég sok lehetséges interpretációnak van hely. Hát ők most egy kissé bizalmatlanabb változatban értelmezték a dolgokat, és nem tartották fontosnak, hogy mi is tudjunk erről. Majd észrevesszük - gondolhatták. Hát igen, ez bejött.

Aztán volt szó arról is, hogy írjunk alá egy papírt, hogy az év végéig befejezzük amit kell, ha nem, akkor levonnak a pénzünkből, és ha ez megvan, akkor kapjuk a pénzt tovább. Megírtuk, aztán újraírtuk mert hiányoltak belőle két írásjegyet, aztán lemásoltuk, mert több példány kellett, gyorsan leadtuk. Aztán nem történt semmi két hétig. Aztán ma már nagyon kész voltunk, és megint érdeklődtünk. A mai állás megint új volt. Új és egyszerű. Amíg nincs dolgozat, nincs pénz.

Az én részem ebből két tízoldalas nyelvészeti dolgozat, nem tudom, mennyi idő kell, hogy megírjam. Úgy, hogy közben az aktuális dolgokkal is haladni kéne, meg dolgozni is kell valamit (persze illegálisan, mert ösztöndíjasként nem dolgozhatunk) szóval remek.

Ha nem lennének a táncos munkáim időnként, akkor tényleg nem tudom, hogy miből élnék.

Komolyan ijesztő, hogy mennyire magasról tesznek erre az egészre az illetékesek, mindenki a másikra mutogat.

Mondtam már, hogy utálom a bürokráciát????????????