Uwet kedd este tettem fel a repülőre, de nem sokáig élvezhettem a gondtalan szabadságot. Másnap ugyanis hívott Han, hogy Bernie kutyának el van törve a lába, az állatorvos azt mondja, mindenképpen pihentetnie kell, ami ugye tizenakárhány egyéb kutya között nem annyira egyszerű...lényeg a lényeg, befogadnám-e úgy egy hétre őkelmét?
Hát persze hogy be. Előtte még rendeztem egy nagy pakolást a szobában, amit lehetett azt felraktam magasra, meg jól bevásároltam mindenféle finomságokat a kedves látogatónak. Este aztán Jill hozta a kicsit sántikáló, de teljesen normális kedélyű ebet, elmagyarázta a gyógyszeradagolást, aztán el is mentek.
Az első éjszaka katasztrófa volt...legalábbis nekem, egész éjjel nem aludtam, ötpercenként nyílt a szemem, hol a kutya, mit csinál a kutya, nem fog-e megrágni valamit, bepisilni, stb. szóval totál szétidegeltem magam. Mondanom sem kell, a szóbanforgó kockázati tényező békésen végigaludta az éjszakát. Én csak a reggeli etetés-séta után bírtam kicsit lazítani, aztán persze hótt kóma voltam egész nap. Azóta persze javult a dolog, Bernie nagyon nyugisan viselkedik házon belül, nem rágcsál semmit, kivéve az emberek különböző testrészeit. Az első nap különösen sokat aludt, gondolom a gyógyszerek miatt, azóta fokozatosan élénkül, úgyhogy lassan kezdhetek tényleg aggódni...
Van neki egy sajátossága: nem érdeklik a játékok. Én persze Krumpli alapján lelkesen vettem neki csörgős labdát meg csomózott kötelet, aztán rájuk se bagózik. A madzagot néha megcsócsálja a kedvemért, de ha sokáig lóbálom az orra előtt, akkor unottan elfordul, vagy elkapja - a kezemet. A csörgős labdától meg kifejezetten tartott, most kiszedtem belőle a csörgőt, így már teljesen hidegen hagyja. Nem tudom, hogyan fogom így megmozgatni, a közelünkben túl sok helyre nem lehet menni, robogózni meg még nem tud, szóval problémás a dolog. Közben meg látom rajta, hogy egyre inkább igénye lenne egy jó nagy ugrálásra. A pórázról azonban nem nagyon merem elengedni, főleg itt nálunk, ahol a keskeny utakon időnként nagyon őrült módon vezetnek az emberek. A tengerparton talán lehetne, de oda meg gyalog nem tudunk elmenni, messze is van, meg végig a fent említett kis utakon kéne menni.... ráadásul őkelme még a pórázon sétálás tudományában sem túl jártas, így a séta igen fárasztó tud lenni, mert folyton keresztbe akar menni előttem, vagy hirtelen irányt változtat, vagy csak megáll elmélkedni....szóval nem egyszerű.
Mindezek ellenére természetesen egy tuti jófej kutyó, és persze nagy franc is, miután folyton fel akart jönni az ágyamra, én meg folyton lezavartam, két nap alatt rájött, hogy meg kell várni amíg elalszom, és akkor nem fogok tiltakozni....íme az eredmény:
(ezt az albumot majd tovább bővítem, gondolom lesznek még képek...)Update: már az albumban vannak a képek Bernie első robogós próbálkozásáról...kb 10 perccel ezelőttről, extra friss!
Ja igen, és Zoli osztálya tartott itt egy vidám hússütögetős partit pénteken, az ott készült képeket láthatjátok itt:
Jó mulatást!
