Biztosan mind ismeritek a példamesét az öreg Csenről (vagy akárkiről, én így hallottam először), aki egy kis faluban éldegélt szegényesen a fiával, minden vagyonuk egy sovány lovacska volt. Ám egy nap a paci megszökött. A falubeliek szánakoztak rajtuk, hogy micsoda kár érte őket, ám az öreg Csen csak mosolygott, és azt mondta "Ki tudja, mi a szerencsétlenség, és mi a szerencse?" A barátok attól tartottak, szegény öreg meghibbant bánatában, azért mond ilyen furákat, ám pár nap múlva a szökevény jószág visszatért, sőt vele jött egy vadló is. Mindenki lelkesen gratulált öreg Csennek vagyona ily váratlan gyarapodásához, ám ő minden izgalom nélkül hümmögte: "Ki tudja, mi a szerencsétlenség, és mi a szerencse?" A falubeliek kicsit furcsállották ugyan ezt a közömbösséget, de újra megváltozott a véleményük, mikor később öreg Csen fia, miközben a vadlovat próbálta betörni, leesett róla, és csúnyán eltörte a lábát. Az együttérző barátok jöttek látogatni, és siránkoztak az ifjú szomorú sorsa felett, hogy örök életére sánta  marad, ám az öreg nem csatlakozott a kesergőkhöz, hanem csöndesen mondogatta a szokásos refrént. Nem sokkal ezután katonák érkeztek a faluba, és minden épkézláb férfit erővel besoroztak, és elcipeltek valami távoli háborúba. A falu összes fiatalemberének mennie kellett - kivéve az öreg Csen sánta fiát....

        A sztori tetszés (ér türelem) szerint folytatható akármeddig, de a lényeg ennyiből is látható. Nos, kicsit én is így vagyok most a múltkor megénekelt taipei-i nyelvvizsgás kiruccanásommal. Igaz ugyan, hogy valahogy furán jött ki minden, meg sok kellemetlenséggel találkoztam, sőt a vizsgám sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. De tegnap beszéltem egy volt osztálytársammal, aki szintén részt vett a vizsgán, csak ő itt, Kaohsiungban. És neki nem sikerült, a hármas szintnek az alját sem érte el, ugyanis a vizsgán felügyelő emberek remdkívül zajosan viselkedtek, hangosan beszélgettek, telefonálgattak, fotózták a vizsgázókat. Szóval legalább ennyi "vigaszom" lehet a sok utazgatásért, hogy nekem nyugodtabb környezet jutott a vizsgához, és végülis sikerült, ha nem is olyan jól, de legalább nem dobtam ki azt a sok pénzt az ablakon.
Persze ezt gondolom most, de igazából ki tudja, mi a szerencsétlenség, és mi a szerencse....