A bürokrácia kanyargós útvesztőiben mindig akad újabb meglepetés.
Már az ösztöndíjra való jelentkezés sem volt egyszerű a számtalan beadandó papírral, de az azért működött, főleg, hogy nem először futottam neki a feladatnak.Aztán az itteni egyetemre jelentkezés már jóval rázósabbnak bizonyult, nem utolsósorban mivel nagyrészt kínaiul kellett intézni mindent. Önéletrajzot, tanulmányi tervet írni magyarul is mókás, hát még kínaiul! Az egyik egyetem ráadásul kézírással kérte a tanulmányi tervet, hát izzadtam vele egy sort, meg gyártottam nagy mennyiségű selejtet, de sikerült. Végül határidőre beadtam mindent, lehetett várni. A Taiwan Normal University később visszajelzett, hogy a fénymásolt indexfordításomat nem fogadják el, és kérték hogy írjak alá egy papírt amiben vállalom, hogy amennyiben felvesznek, úgy egy hónapon belül prezentálok nekik egy hiteles másolatot. Aláírtam, visszaküldtem, tovább vártam.
Felvettek.
A jó hír érkezése után aztán jobb ötlet híján jóanyámat állítottam csatasorba az ügy lebonyolításához. A hitelesítés élménydús programja a következő csemegéket tartalmazza:
- Egyetem tanulmányi osztályán indexkivonat igénylése. Aki tudja hogy a BTK irodáiban milyen lelkesedéssel szokták fogadni az ügyintézni vágyót, az máris sejtheti hogy ez milyen jó móka. Azt már nem is mondom, hogy esetleg angol nyelven, mert annk több buktatója is van (konkrétan hogy az egyetem kiadja-e, illetve ami még jobb, hogy a Külügyminisztérium elfogadja-e az egyetem által kiállított saját fordítást, mint ahogy Zoli diplomája esetében erre nem voltak hajlandóak)
- Országos Fordítóiroda vagy hogy is hívják őket, ez a legdrágább mulatság mind közül. Oldalanként 6-7000 forintért fordítanak, az én indexem tíz oldalra sikeredett.... (másik pluszpont hogy mikor Zoli diplomáját vittem - a csatolt egyetemi angol fordítással- akkor ők nem tudtak más ajánlatot adni, minthogy ugyanúgy készítenek hozzá egy fordítást, mintha az angol változat ott sem lenne...gyakorlatilag sok pénzért leírták még egyszer ugyanazt...)
- Ha a Fordítóiroda pecsétje megvan, lehet elballagni a Külügyminisztérium hitelesítő irodájába. Ha az ügyintézőnek rossz napja van, előfordul hogy kedve támad az Oktatási Minisztérium pecsétjére is igényt tartani, ezt eddig megúsztuk, de hallottam olyanról, akinek a diplomájával még azt a kört is le kellett futnia. Optimális esetben azonban mindössze egy nap várakozás, valamint ötezer forint, és meg is kaphatjuk az áhított pecsétet.
- Amivel már felkereshetjük Tajvan budapesti képviseleti irodáját, ahol az összes eddigiekhez képest olcsón megkaphatjuk az utolsó szükséges plecsnit is.
Ha mindez megvan, akkor jöhet a postázás, ami ugye Magyarországról Tajvanra bizony nem olcsó. Nem is tudom, mindössezesen mennyi pénz és idő egy ilyen indexfordítási móka, de nem egyszerű az tuti.
Jóanyám tegnap írta az emilt, hogy minden megvan, az egész hóbelevanc úton van ide hogy időben beadhassam. Mivel az egyetem levelétől számított egy hónap lassan letelik,  írtam nekik, hogy mikor küldjem és hova, mert a felvételi értesítőben ezeket az információkat nem találtam. Az ügyintéző hölgy meglepetten válaszolt, hogy ennek pedig benne kéne lenni. Nyelvtudásom iránt növekvő kétkedéssel olvastam át újra (meg újra) a levelet, de semmi hasonlóra nem bukkantam. Ezek után megírtam a hölgynek mi mindent találtam a levélben, aki ekkor virtuálisan a homlokára csapott, és megmagyarázta.
 A helyzet úgy áll, hogy már hallottak arról, hogy milyen remek mulatság a magyar diákoknak beszerezni az index hivatalos változatát, ezért úgy döntöttek, hogy anélkül is elfogadják a jelentkezést!
Erről az apróságról azonban elfelejtették informálni az érintetteket.....azt hiszem, megírom nekik, hogy ez esetben közel félhavi ösztöndíjamnak megfelelő összeget, és családtagjaim nem kevés idejét takaríthatták volna meg ha ezt kegyeskednek időben megsúgni.....